A blogot azért hoztam létre, hogy közös gondolkodást szorgalmazzak a szabadság témakörére. Tapasztalatom szerint, minden embernek más-más a szabadság, és legtöbbször a saját vagy mások által generált határok átlépését jelenti.
Ahogy a bevezetésből is látszik, utazni készülök, mégpedig a szokványostól eltérő stílusban, közelebb az emberekhez. Azt hiszem, számomra ma, most ez a szabadság. Amikor nem anyagiakhoz köthető a boldogságom, nem vásárolok semmit, hanem beszélek emberekhez, megismerem őket, szívességet kérek tőlük és próbálok közben segíteni is, ahol tudok. Sok embernek ez egy teljesen hétköznapi dolog, nekem viszont egy jó ideig mindent ez jelent majd.
A tervem, hogy a blogbejegyzésekkel rávilágítsak, hogy különböző embereknek mit jelent a szabadság fogalma, illetve a blogon keresztül beszámolhassak arról, hogy mit hozott számomra a saját szabadságom keresése.
2007. július 17., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
sok sikert mátékám, ígérd meg, hogy minden nap telefonálsz, nem szállsz be idegen emberek autójába, és nem fogadsz el édességed csúnya bácsiktól, és a szüleidet is felhívod minden nap, akik halálra fogják magukat aggódni. ígérem, hogy minden nap épületes hozzászólásokat fogok ide beírni.
Szia Máté!
Olvasgattam a napokban és 'szembe jött velem' egy szövegrész, amiről ez a blog jutott eszembe. A szerző Zygmunt Bauman (jobbára posztmodern teoretikusként adja ki magát), a szöveg címe 'Turisták és vagabundok'. Ezek metaforikus szerepek volnának nála, tipikus felfogások a posztmodern korban. 'A turista' -- nem teljesen, de több szempontból is; szűk értelemben, de valahogy tágabban is -- Rád illik Máté: a turista szabad akar lenni.
Innentől hosszabban idézem: "Ami elsősorban jellemzi őket: nem tartoznak ahhoz a helyhez, amelyet éppen felkeresnek; megvalósítják azt a csodát, hogy a megfelelő helyen vannak, anélkül, hogy a helyükön volnának. A turisták távolságot tartanak, és gondoskodnak arról, hogy ez a távolság ne váljon közelséggé. Olyan, mintha mindegyikük egy üregbe volna zárva, valamiféle hólyagba, szigorúan ellenőrzött ozmózissal; hogy mi kerülhet be vagy mi kerülhet ki onnan, arról egyedül a mindenkori lakója dönt. Itt aztán a turista teljes biztonságban érezheti magát; a kint szívóhatása nélkül védve marad, bármilyen ragadós vagy falánk legyen is ez a világ az ő hólyagján kívül. A turisták könnyű csomaggal utaznak – éppen csak egy pár holmira van szükségük, hogy az idegen helyek viszontagságaitól megóvják magukat – és bármely pillanatban újra felkerekedhetnek, ha valami azzal fenyeget, hogy kicsúszik az ellenőrzésük alól, ha szórakozási potenciáljuk kimerülőben van, vagy a távolban izgalmasabb kalandok ígérkeznek. Mobilitás ennek a játéknak a neve: képesnek kell lenni felkerekedni, amint valakit a vágyai űznek vagy az álmai hívogatnak. Ezt a képességet hívják a turisták szabadságnak, autonómiának vagy függetlenségnek, és többre tartják bármi másnál, mert ez a condition sine qua nonja mindennek, amire a szívük vágyik. Ennek felel meg a leggyakrabban hangoztatott kívánságuk is: 'Több térre van szükségem'. Azaz: senki sem vitathatja el a jogomat arra, hogy elhagyhassam azt a teret, ahova pillanatnyilag be vagyok zárva.
Egy turista életében aligha van előre megtervezve az egy helyen töltendő tartózkodási idő; ugyanez vonatkozik a következő úti-célra. A turistaéletben az úton levés a lényeg, nem a megérkezés; nem úgy, mint a elődeiknél, a zarándokoknál, az utazás megszakításai a turistánál nem egy út állomásai, mivel az életút végén nem integet a cél, amely azt állomássá tehetné. Ha az egymásra következő megállóhelyek végül mégis kiadnak egy útvonalat, ez csak visszatekintve rajzolódik ki, amikor valami logikát lehet az egészben felfedezni vagy belevinni, ami a vándort nem irányította vándorlása közben. Amíg úton van, nem rendelkezik valamilyen képpel egy jövőbeli állapotról, ami jelentéssel tölthetné meg a jelenbeli tapasztalatot: az egymásra következő jelenek mindegyike akár egy kortárs műalkotás, a saját nyelvén kell, hogy megmagyarázza magát; maga kell, hogy kulcsot adjon saját jelentéséhez.
A különböző tartózkodási helyek táborhelyek, nem otthonok; és bármennyi ideig tartson végül is a megpihenés az utazás során, mindig éppen csak éjszakázásnak tűnik. Az ember csak gyenge gyökereket ereszt a földbe – ha egyáltalán –; az ember csak felületes érintkezésbe bocsátkozik a helybeliekkel – ha egyáltalán. Mindenekelőtt nem terheli meg jelzáloggal a jövőt, nem megy bele hosszú távú kötelezettségekbe, és nem engedi, hogy valami, ami ma történik, bármi módon megkösse a holnapi napot. Végül is a helybeliek többé már nem az út menti fogadók működtetői, ahogy a zarándoklások idején a zarándoknak egyre másra fel kellett keresnie őket. (...)
A turisták szabad elhatározásból kelnek útra – legalábbis ezt hiszik. Felkerekednek, mert az otthonukat unalmasnak, vagy nem elég vonzónak találják, túl meghittnek, nem elég meglepőnek; vagy mert azt remélik, hogy másutt izgatóbb kalandokra és mélyebb érzelmi élményekre találnak, mint amit a megszokott rutin bármikor nyújthat. Az otthon elhagyására, idegen vidékek felkutatására vonatkozó döntést megkönnyíti az a megnyugtató érzés, hogy szükség esetén mindig vissza lehet térni. A hotelszobák kényelmetlenségei valóban honvágyat ébreszthetnek; olyankor vigasztaló elégtétel tudni, hogy van valahol otthonunk; egy visszavonulási lehetőség a tolongásból, ahol az ember védelmet találhat, ahol egyértelműen, problémátlanul chez soi volna – elhúzhatná a függönyöket, behunyhatná a szemét, befoghatná a fülét minden új benyomás elől, bereteszelhetné az ajtót minden új kaland elől. Mindenesetre döntő, hogy az ilyen kilátás csak addig nyújt elégtételt és vigasztalást, amíg kilátás marad. Ahogy a „honvágy”-ban az „otthon” nem valódi épület téglából és habarcsból, fából vagy kőből. Abban a pillanatban, amikor az ember kívülről csukja be az ajtót, az otthon álommá változik; ha belülről csukja be, börtönné. A turista rájött a szélesebb és főként nyitottabb terek ízére."
Nos, csak ez jutott eszembe... :)
(A teljes szöveg megtalálható: www.c3.hu/scripta/lettre/lettre35/01bauman.htm)
Először is köszönöm, hogy egy ilyen hosszút idéztél nekem!
Bizonytalan vagyok, hogy ez teljesen rám illik-e. Nem akarok minden mondatába belemenni, mert sokáig elemezhetném.
Egyetlen mondatot emelnék ki:
"A különböző tartózkodási helyek táborhelyek, nem otthonok; és bármennyi ideig tartson végül is a megpihenés az utazás során, mindig éppen csak éjszakázásnak tűnik. "
Épp ez a mondat miatt gondolom úgy, hogy én az általad említett turista típus szeretnék lenni egy évig, de nem tartom most magam ilyennek. Persze, nem kötődöm általában dolgokhoz, de a létem itthon nem tűnik éjszakázásnak.
Sőt, nagyon fontos az otthon, és nem csak mint biztonsági menedék, hanem azért, hogy gyakran fel is keressem!
sokat tanultam
top [url=http://www.c-online-casino.co.uk/]uk bonus casino[/url] check the latest [url=http://www.realcazinoz.com/]realcazinoz[/url] autonomous no set aside bonus at the best [url=http://www.baywatchcasino.com/]online casinos
[/url].
Megjegyzés küldése