2007. július 17., kedd

Munkahelyi szabadság


Ugyebár nem a szokványos munkahelyi környezet? Kis ebéd utáni lazítás jelentette mára az igazi szabadságot.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szerintem a játék teszi szabaddá az embert.

Gorondy Máté írta...

Ezek szerint az ovónők szabadok? Ebből a megközelítésből inkább a munka mindenfajta nélkülözése jelentené a szabadságot. Azt pedig inkább lustaságnak hívjuk. Márcsak az a kérdés merül fel, hogy a szabadság mindenképpen munkamentességgel jár-e és valahogy egyensúlyt kell találnunk a kettő között életünk folyamán.

Unknown írta...

Sok az igazsag abban a mondatban, hogy a jatek tesz szabadda. Szerintem fontos, hogy mennyire tudod a mindennapjaidat egyfajta jatekkent megelni...

Szerintem leteznek dolgok, amelyek szabadabba tehetnek masoknal, de ugymond a teljes szabadsagot nem erheted el. Barmerre is mesz a vilagban, mindig resze leszel egy kozossegnek. Barmit teszel az hatassal lesz mas emberekre, minden mozdulatod hatassal lesz a kornyezetedre. Es ha egy csopnyi felelosseget is erzel a tetteidert, akkor szerintem nem lehetsz tokeletesen szabad.

Névtelen írta...

Azzal nem értek egyet, hogy a munka nélkülözése jelentené a szabadságot, de az biztos, hogy ha azzal keresel pénzt, ami boldoggá tesz, akkor sokkal szabadabbnak érzed magadat.
Más: a teljes szabadság elérését én is megvalósíthatatlannak tartom. Pont az előbb írtakkal egyetértésben. Az embert eleve korlátozza a teste... Ezáltal, csak a lelke lehet szabad. Ami, pedig véleményem szerint attól függ, hogy mennyire tiszta.

Névtelen írta...

Szerintem a szabadság csak egyéni preferenciákban létezik. Nincsen "teljes szabadság", mint etalon. Más embereknél máshogy jelenik meg (Máténál valószínűleg úgy, hogy megpörgeti a földgömböt, rábök valahova, és mindenféle következmény nélkül belevághat az uatzásba). Lehet a munka szabad megválasztása is a "szabadság" valakinek, ez esetben a munka nélkülözése-teória nem érvényesül.

Gorondy Máté írta...

És arról mit gondoltok, hogy csak simán úgy értelmezzük a szabadságot, hogy mindig megvan számodra a választás és döntés lehetősége, korlátok nélkül?

Azért szeretném elterelni ezirányba a beszélgetést, mert érdekel, hogy ki, mivel kapcsolatban szeretne nagyobb szabadságot.

Én egyértelműen most időben és térben szerettem volna nagyobb szabadságot, mert a koromhoz képest kötöttnek találtam a munkám.

Attila írta...

Komplex téma a szabadság, rengeteg a gondolatom, és ezek zagyva töredékét tudom csak bedobni a közösbe.
Elóször is: Szia, Detti!:)
Tehát! A szabadség kötetlenséget jelent. Mi köthet? Elsősorban a kapcsoltaid, a szeretteid, és az otthonod, de ez nyilvánvaló. Amiről viszont nem esett szó, hogy nagy általánosságban az ember a vágyainak a rabja! A legtöbb embernél ez vágy az egzisztenciára, plazmatévére és dudákra, pl nálam vágy a spontánságom megőrzésére, és máténél vágy a kézzelfogható dolgoktól való függetlenedésre. Csakhogy végyak mindig vannak, mindig van több, mindig van tovább, a saját vágyaidtól sosem szabadulhatsz.
Aztán nagyon tetszett, amit Marci írt! "csak a lelke lehet szabad. Ami, pedig véleményem szerint attól függ, hogy mennyire tiszta"
Ez tényleg nagyon fontos! A tiszta lelkiismeret, tiszta gondolkodás és lét, és persze a manapság divatos álarcok mellőzése. A megfelelni vágyás már egyből egy kötöttség, és ezt levetkőzni baromi nehéz.
Ezzel el is érkeztünk Detti gondolatához. A Máté mindig tartozni fog valahova. Egyrészt az éppen aktuális kornyezetébe pl Nepálban, másrészt pedig az állandó árnyékközösségébe, azaz hozzánk. És az igényt a felelőségérzetre nem a közösség fogja támasztani a Máté felé, hanem a benne fog kialakulni, illetve már ki is van alakulva.
És végezetül arra, amit a kedves blogtulajdonos írt...hogy a szabadség, mint korlátlan döntések lehetősége.
Nos, az életben mindig csak olyan döntéseket hozhatsz, amit megtehetsz. Kézenfekvő példa: hiába döntesz te úgy, h "most sört akarok", ha nincs egy árva petákod, és nincs senki a közelben, aki meghívna. SOHA nincs korlátlan döntési lehetősége senkinek (már csak a fentebb említett felelőségérzet miatt sem), ergo abszolút szabadság sincs.
(És most felejtsük el azt, hogy akinek nincsenek vágyai, az elméletileg tökéletesen szabad, mert mindent megtehet, amire vágyik).
Tehát szabadság versus vágyak. A Máté most vágyik valamire, és a tettek mezejére lép, ezzel lemond arról a kapitalista avagy fogyasztói szabadságról (???), amiben élünk, cserébe olyan szintű szabadséggal fog találkozni, amiket mi (és beleértve Őt is) nem ismerünk.

uff.

Attila írta...

És még valami:
a szabadság egyik kulcsa a könnyedség!