A folytatás

Nessabarban egy utcai árustól vettem kebabot, amit meglehetősen jól elkészített, majd a korábban említett netkávézóban töltöttem a délután nagy részét. Megelégelve a bezártságot pár óra után, kimentem a félsziget külső részére, ahol az óváros fekszik. Körüljártam a turistákkal sűrűn megáldott részt, majd kifelé jövet leültem egy padra egy kis parkban a városban. Kicsit fáradt voltam, de tekintettel arra, hogy még fiatalnak éreztem az időt délután 7 óra lévén, kicsit felfrissültem a helyi benzinkút toálettjében, majd kiálltam stoppolni a főútra.

Háromnegyed órát várakoztam az első autóra amelyik megállt, és vitt egészen 15 km-nyire. Egy helyi menő csávó vezette a VW Borát, ami gyakorlatilag teljesen sötét volt, minden ablak és még a sofőr is tetőtől talpig feketében volt. Pár szüzmária kép hasított csak bele ebbe az egyhangúságba, de szükség is volt rájuk, mert mindenhol igyekezett 150 körül menni a rövid távon.

Miután kitett, 10 perc várakozás után megjelent egy kis rozoga Fiat Uno, amiben egy középkorú férfi ült, és bár először még csak szerényen a 40 km-re lévő helyet mondtam, mint úticélt, miután elárulta, hogy Szófia közelébe megy, egy 100-assal arrébb helyeztem a desztinációt. A muksi vicces volt, olasz dalokat hallgatott kazettáról, igy az autó típusáből, a habitusából és a zenéből nem volt nehéz kitalálni, hogy beszél olaszul. Mivel nekem az olasz már döcögősen megy, én egyfajta spanyolaszul beszéltem. Emberünk - Dimitrij - rendkívül szórakozott volt, és nagyon rossz sofőr. Kb 90-nel mentünk végig, és útközben vicces megjegyzésekett tett a minket sorra előző autókra, nekem meg magyarázta, hogy minek annyira sietni. Megfigyelésem szerint kizárólag akkor lépett a gázra, mikor előtte valaki fékezett, illetve egy-egy hatvanas táblánál, gondolom azért, hogy átmenetileg ő lehessen a leggyorsabb. Az egy-egy veszélyes manővere közben persze igyekezett zenét is cserélni, és kitartóan a szellőzőberendezés kezelőrendszerén próbálta benyomni a kazettát. Dimitrij két évig élt Milánóban és elektromos szerelőként dolgozott és dolgozik jelenleg is. A testvére most is kint él, így néha mennek meglátogatni. Azt mondta, hogy nem szeretett kint élni, mert fennhordták az olaszok az orrukat.