2007. augusztus 29., szerda

Isztambul

Ugrottam egesz pontosan 1 hetet idoben, es 1700 kmt terben, es most Isztambulbol jelentkezem. Az ideutrol probalok majd irni, kalandos volt, 2 nap alatt bajarol Irakliban voltunk, kozben tobben meghivtak mindenfelere, kamionban probaltunk aludni, de legyurtuk az 1200 km-es tavot. Azota le Isztambulba, aholis elsokent kiprobaltuk a Couchsurfing szolgaltatasat, tehat kerestunk szabad szallast valamelyik tagnal. Isztambulban szerencsere rengeteg volt, es egybol talaltunk is egy sracot, aki ugyan fogadott meg ketto gyereket a 12 nm-es szobacskajaban, de mondtuk, h nekunk az erkely is megfelel. Korbevezetett minket Isztambulban este, megmutatta, hogyan kell atvagni az orult forgalomban a kocsik kozott, ittunk egy teat a tengerparton, a Boszporusznal, es ami a legfontosabb: VEGRE AZSIABAN!!!!



Egy komppal jottunk at a szoroson, de meg tervezzuk, h a ket hid egyiken is vegigmegyunk, csak elvileg azt gyalog nem lehet, mert autopalya megy a hidon, de a foldreszt hatarolo tablat mindenkeppen latnunk kell.



Isztambul igazi kereskedo varos, ennyire forgalmasat meg sosem lattam. A legutolso utca is telis tele van uzletekkel, bazarok vannak a varosban, ahol szebbnel szebb anyagokat, fuszereket lehet kapni, teli olcso azsiai aruval, cipofenyezovel, kutyaval, macskaval, turistaval, mecsetekkel, taxisokkal, orult vezetokkel, dudalassal, es a tobbi.



Voltunk a Hagia Sofiaban, el voltunk ragadtatva az 1500 eves epulettol - bar Attilanak kellett gyozkodnie egy joideig, hogy mi a rendkivuli par boltivben, ami megmarad 1500 evig, es hogy en miert nem tudnek ilyet csinalni, ha lenne 10 000 emberem, aki dolgozzon rajta. Meggyozott, ugyhogy tenyleg fantasztikus az epulet, barmilyen girbe-gurbak az oszlopai. A kek mecsetben is voltunk, es egy bazaron is athaladtunk, ahol meg mozgo jogositvany arussal is talalkoztunk. Elso ejjel hazafele atmentunk a transzfesztita negyeden, ahol gyakorlatilag csak a hangjuk alapjan lehetett megallapitani a lanyokrol, h ferfiak, egyebkent az Attilanak meg is tetszett par... ;)



Kicsit visszafele haladva idoben, a bolgar-torok hataron egy kedves torok csaladdal jottunk at, akik tenyleg csak par szot tudtak angolul, igy jelbeszeddel kommunikaltunk. A hatar utani elso faluban megalltunk egy 'köftezönel', ahol kaptunk egy torok teat es egy torok szendvicset, köftet. Kozben erdeklodtem a kulonbozo torok kifejezesek irant, minthogy koszonom, a het napjai, viszlat, tea. Keszsegesen elmagyaraztak az osszeset, sot meg a mohamedan szokasokat is, hogy napi otszor kell imadkozni. Hasszan volt a soforunk, aki mindezt magyarazta, de idosebb szulei is mondogattak, csakhat azt nehezebb volt erteni. A vegen puszikkal valtunk el, megadta Hasszan a cimet, igy majd tudok kuldeni neki is kepeslapot.



Kirklareli varosaban szalltunk meg az ejjel, vagyis eloszor a varoson kivul telepedtunk le, majd miutan ejjel felebredtem, es eszrevettem, h jon egy vihar, felkerekedtunk, es elkezdtuk nezni az elhagyott vagy epulofelben levo epuleteket a varosban. Egeszen a foterig nem is volt megfelelo, de ott talaltunk egy csodalatosat, ami eppen rendbe lett hozva, csak meg az ablakokat felejtettek el berakni. Felmentunk az emeletre, es a helyi furdo csodalatos kilatasaban gyonyorkodve letettuk a halozsakainkat es aludtunk tovabb. Reggel az egyik mesterember ebresztett minket, Attila mutatta neki, hogy csak aludni jottunk be, mire mosolygott es dolgozott, mintha ott sem lennenk.



Napkozben, torok szokas szerint tobbszor teaztunk, köfteztunk, interneteztunk, aholis miutan eltoltottunk 4 orat, kaptunk kifele menet 1-1 ajandek fagyit; szereztunk terkepet, probaltam alkudni az egyik helyi koftezoben, de nem engedtek az arbol, aztan az egyik helyi TESCO-KIPAban a mozgasserult mosdoban felfrissultunk teljesen majd tovabballtunk Isztambul fele. Isztambul elott 30 kmrel ranktort a felhoszakadas ujra, igy egy benzinkut melletti nyitott kamion garazs-szervizben toltottuk az estet. Teteje ugyan volt, de annyi helyen volt lyukas, hogy gyakran beazott. Volt itt egy autok utan kotheto utanfuto, ami remek agynak bizonyult, miutan megoldottuk, h ne dulongeljunk benne ide-oda. Az ejszaka folyaman meg el is kellett huznunk az eso miatt, de vegul tenyleg jot aludtunk benne. Az itt levo onkiszolgalo etteremben varakoztunk az eso vegere masnap delutan 4-ig, ahol kartyaztunk, es tok rendesen megturtek minket, sot meg 1-1 ajandek cay-t, azaz teat is kaptunk kozben. A pincerno mutatta, h az o ajandeka.



Aztan par oraval kesobb Isztambul, amelyrol mar irtam az elejen, de meg majd fogok.

2007. augusztus 27., hétfő

kepek

A picasaweb.google.com/gorondy galeriaban megnezhetitek az ut legtobb kepet, kar belinkelni az osszeset.

Ugyanigy, a youtube-on a gomate2 felhasznalonevvel keszult videokra a keresobe a gomate2-t beirva juttok, itt van az osszes feltoltott videom.

diohejban

Dimitrij utan plovdivba mentem, ahol kicsit korulneztem, talalkoztam az egyik helyi bolonddal, aki kicsit beszelt angolul, ugyhogy eldumaltam vele haromnegyed orat. Felajanlotta a lakasat, hogy barmikor alhatok ott, es ott van kozvetlenul a foteren. nem eltem vele. Elvonultam egy parkba, ahol rendbeszedtem magam, meglatogattam egy netcafet (80 ft per ora :)) majd ugydontottem, hogy hazaindulok kipakolni a taskam nagy reszet, beadatni egy oltast es az attilat ravenni, h egy hetre csatlakozzon hozzam.
3 ora alatt par kamionon es Sofian tul voltam mar, egy bar kerthelyisegeben talaltam szallast, ahol egesz ejjel duborgo zenet kellett elviselnem, de legalabb megengedtek h ott maradjak.

Az este meg, ahogy probaltam stoppolni, megint megallt egy meleg, es a ferfiassagomat dicserte, te mondtam, hogy abbol ma nem eszik, es elkuldtem a fenebe.

Reggel 7kor a hatar fele vettem az iranyt, lekuzdtem a maradek 30 kmt, majd gyorsan atjutottam a hataron. A tuloldalon megvolt az elso igazan hosszu varakozas a tuzo napon: 5 ora. Egy algeriai francia sraccal utaztam belgradig, aki orulteket elozott, es kozben egy kazettat forditgatott, amin vilagzenek voltak, de foleg afrikaiak. Minden szam elejen mondta a dal eloadojat, meg hogy melyik orszagbol valo, majd elkerekedett a szeme mindig, hogy egyiket sem ismertem. A vegere hozzaszokott, es hagyott is aludni 1 orat, bar mikor felebredtem mondta, hogy hangosabbra teszi a zenet, hogy ne aludjak el megint. Nem ellenkeztem, bar nem gondoltam volna, hogy a radio bir nagyobb hangerovel jatszani. A Mount Blanc kozeleben penzugy tanar volt emberunk, es gyer angol tudasa ellenere viszonylag beszedes ember. sajnos.

Belgradban fel ora alatt vett fel egy ujvideki szerb, egy egyes golffal, es bar nagyon keveset beszeltunk, latszott rajta, hogy nagyon rendes ember, es tudtam elore hogy pozitivan valunk el. A vegen megszoritottuk egymas kezet, ajanlotta a jovo evi exit fesztivalt ujvideken, megadta az email cimet, es mindezzel eloszlatta az eloiteleteimet a szerbekkel kapcsolatban.

Kicsit rontott a kepen ket szerb rendor, akik miutan megneztek a taskamon a zaszlot, mondtak, hogy illegalis stoppolni, es hagyjam abba. En arrebb mentem 15 metert, es kicsit mintha nem ertettem volna meg, amit mondanak, tovabb folytattam. Ok vegig neztek, majd miutan elmentek megbuntetni egy kamiont, visszafele jo nagyot dudaltak ram es jo kozel hajtottak el hozzam. Gondoltam, hogy kar kesztyut huzni, es nem mondtam semmit. Nem sokkal kesobb megallt egy helyes magyar par, akik az 55os utig vittek, majd onnan este 10 korul megkaptam a fuvarom egeszen a hazunk ele egy bajai sractol, Dusantol es baratnojetol, Erzsitol. Mivel eddig ok lehetnek az egyetlenek, akik olvassak a blogot a soforok kozul, ezuton koszonom nekik a kedvesseguket es a fuvart.

Kepek kesobb.

2007. augusztus 22., szerda

A folytatás

Nessabarban egy utcai árustól vettem kebabot, amit meglehetősen jól elkészített, majd a korábban említett netkávézóban töltöttem a délután nagy részét. Megelégelve a bezártságot pár óra után, kimentem a félsziget külső részére, ahol az óváros fekszik. Körüljártam a turistákkal sűrűn megáldott részt, majd kifelé jövet leültem egy padra egy kis parkban a városban. Kicsit fáradt voltam, de tekintettel arra, hogy még fiatalnak éreztem az időt délután 7 óra lévén, kicsit felfrissültem a helyi benzinkút toálettjében, majd kiálltam stoppolni a főútra.

Háromnegyed órát várakoztam az első autóra amelyik megállt, és vitt egészen 15 km-nyire. Egy helyi menő csávó vezette a VW Borát, ami gyakorlatilag teljesen sötét volt, minden ablak és még a sofőr is tetőtől talpig feketében volt. Pár szüzmária kép hasított csak bele ebbe az egyhangúságba, de szükség is volt rájuk, mert mindenhol igyekezett 150 körül menni a rövid távon.

Miután kitett, 10 perc várakozás után megjelent egy kis rozoga Fiat Uno, amiben egy középkorú férfi ült, és bár először még csak szerényen a 40 km-re lévő helyet mondtam, mint úticélt, miután elárulta, hogy Szófia közelébe megy, egy 100-assal arrébb helyeztem a desztinációt. A muksi vicces volt, olasz dalokat hallgatott kazettáról, igy az autó típusáből, a habitusából és a zenéből nem volt nehéz kitalálni, hogy beszél olaszul. Mivel nekem az olasz már döcögősen megy, én egyfajta spanyolaszul beszéltem. Emberünk - Dimitrij - rendkívül szórakozott volt, és nagyon rossz sofőr. Kb 90-nel mentünk végig, és útközben vicces megjegyzésekett tett a minket sorra előző autókra, nekem meg magyarázta, hogy minek annyira sietni. Megfigyelésem szerint kizárólag akkor lépett a gázra, mikor előtte valaki fékezett, illetve egy-egy hatvanas táblánál, gondolom azért, hogy átmenetileg ő lehessen a leggyorsabb. Az egy-egy veszélyes manővere közben persze igyekezett zenét is cserélni, és kitartóan a szellőzőberendezés kezelőrendszerén próbálta benyomni a kazettát. Dimitrij két évig élt Milánóban és elektromos szerelőként dolgozott és dolgozik jelenleg is. A testvére most is kint él, így néha mennek meglátogatni. Azt mondta, hogy nem szeretett kint élni, mert fennhordták az olaszok az orrukat.

2007. augusztus 20., hétfő

A térképen fehérrel jelölt utak Romániában



5 km-t tettünk meg körülbelül ilyen körülmények között.

2007. augusztus 17., péntek

Első napok egyedül

Az úthoz tartozó térkép:


A romániai részhez:

http://maps.google.com/maps/ms?ie=UTF8&hl=en&msa=0&ll=45.259422,23.554688&spn=7.036375,20.43457&z=6&om=0&msid=109805356583467589841.00043827bec30e9d5cbdf

Majd a bolgár részhez:

http://maps.google.com/maps/ms?msa=0&msid=109805356583467589841.000438290e07e888a4f23&ll=44.527843,22.873535&spn=7.126242,20.43457&z=6&om=1




14-en, kedden reggel Manci neni 4 szendviccsel vart, hogy azokat az utra keszitette. A 22 kilos hatizsak mellett nem volt problema a 4 szendvicset bepreselni, igy rovid bucsu es fenykep keszitese utan elindultunk Attilaval, hogy kivigyen a varos hataraba. Utkozben meg megalltunk egy kolara, majd 11-kor tenyleg elindultam.


Az elso fuvarom kb 6-7 percre jott, egy szekelykeresztturi fiu vitt el, aki a piacon arult Udvarhelyen. A srac Marosvasarhelyen tanul informatikat, edesapja meghalt mar, es hetvegenkent es nyaron segit mezogazdasagi munkakban otthon, hogy penzt jelentsen az anyukajanak. Bar Romaniaban szokas, o penzt nem fogadott el a fuvarert, azt mondta, hogy csak megsertenem vele, igy sok szerencset kivanva elvalltunk egymastol.
A Keresztturtol Hejjasfalvaig tarto 10 km-es fuvarra kb 10-15 percet vartam, majd egy Svedorszagba kitelepult szekely bacsi vett fel, aki az unokajaval volt. Elmondta, hogy jol erzik kinn magukat, de eros a honvagy azert, meg hogy tavoliak kint az emberek. Nem gyozott meg, es nem is nagyon akart, hogy jobb kinn az elet, dehat ha sikerult ravenni, biztos nem hiaba csinalta. A frissen vasarolt Daciajat szidta, mert Roverhez volt szokva kinn, de ramutattam, hogy az ut minosege miatt, talan jobban jar, hogy egy Daciat vezet eppen.

Hejjasfalvarol 5 perc alatt kaptam egy szenzacios fuvart egy sractol, aki Marosvasarhelyrol Tulceara tartott eppen (Duna-delta), igy kb 350 km-t tudtam vele utazni. Egy kisbusszal hajtott es epitomunkasokert ment eppen, igy az ures autoban utkozben gyakorlatilag minden stopposert megallt. Mivel szinte minden utas magatol adta az 1-5 lejeket a rovidebb utakert, hogy ne okozzak csalodast a vegen en is adtam 15 lejt, hogy nehogy rossz szajizzel valljunk el. A sofor roman/magyar vegyeshazassagbol szarmazik, igy mindket nyelvet beszelte, de szamomra a stilusa a romanhoz allt kozelebb. Mar csak az is erre utalt, hogy miutan vegeztem egy doboz sorrel utkozben, biztatott, hogy csak hajitsam ki az ablakon. Nehez volt meggyozni, hogy varok a legkozelebbi kukaig, de - az erthetetlenseg minden jelet megmutatva - vegul belenyugodott.
Kb 90 km-rel Constanta elott szalltam ki, ahol naivan egy masik kisbuszba szalltam be, ami hivatalos stoppos jarat volt a varosba, igy 10 lejembe kerult az ut, este 10 korul ereztem a varosba, majd par helyi jaraton bliccelve korbejartam a varost, megismertem a reszeit, majd mivel kevesen beszeltek angolul, ugy dontottem, hogy inkabb a tengerparton egy parkban alszom. A faradtsagtol, az ehsegtol (1 szendvicset ettem meg osszesen), szinte osszeesve megkerdeztem az egyik rendort, hogy hol lehet biztonsagosan aludni, valami parkban vagy a tengerparon, mire mutatott egyet ami egy elhanyagolt turistalatvanyossagnak tunt. Eloszor a padokon probaltam meg ugy helyezkedni, hogy kenyelmes legyen, majd a parkban heveredtem le, bebujva mindket zsakomba, mely utolag, a heves verejtekezessel bizonyitotta, hogy tulsagosan elovigyazatosnak tunt. A hatizsakomon atbujtattam a labamat, majd az enyhe ammonia-szagban probaltam orakon keresztul elaludni. Sajnos, mivel agyonparaztam magam, hogy tortenik velem valami, ez 4-5 oran keresztul nem sikerult, es eleg rosszul voltam. Aztan vegre, - gondolom a faradtsagtol - vegul elaludtam de masfel ora mulva megjelent 5 kutya es addig szaglasztak korulottem, es kezdtek el hangosan ugatni, hogy nem birtam visszaaludni. Kozben pirkadt, igy osszepakoltam, ket helyi buszon logva kijutottam a varosbol. Del fele vettem az iranyt es egy pertrezselyem kereskedo vett fel, aki tekintettel arra, hogy egy szot nem beszelt idegen nyelven jol felhangositotta a zenet, es mentunk del fele. 10 km-rel a hatar elott rakott ki, ami az utolso varoska, itt kb 3 km-es turaval keresztulvagtam a varoson es mivel sikertelen volt az autokra varakozas, egy kisbusszal, 2 lejert lementem a hatarig. Ott gyalog haladtam at; valtottam 50 dollart, hogy ne legyen gondom kesobb. A hataron egybol felvett egy regi 9 szemelyes VW transporter, amiben mar eleve 10-en ultek, de osszehuztak magukat. Eloszor en jutottam a toloajto melle, melyet a nagy melegre valo tekintettel nyitvatartottak vegig, igy kapaszkodtam picit a plafonban, es tuleltem az elso 100 km-t. Utkozben odaadtam nekik a maradek 5 lejemet tankolas kozben, bar mondtak, hogy nem kell, csak nem banjak ha megis. Megalltunk Balchik varanal, de szemlatomast szurta a szemuket, hogy belepo van, majd mindent megtettek, hogy hatso bejaraton bejussanak, de az orok megakadalyoztak oket mindenhol. Vegul a tengerpart felol 3 srac atugrott a keritesen, en pedig inkabb a harom lannyal a stegeket neztuk meg. Bar szivesen furodtem volna, a tenger telis-tele volt meduzakkal, tehat feladtam.





Kb masfel ora mulva talalkoztunk a kijaratnal, ahol meglatogattuk az egyik helyi kisuzletet, ahol - en naivan bementem venni egy asvanyvizet. A harom lany kozben kint lazan leult meginni 1-1 nesteat, elraktak 3 tovabbit, energiaitalokkal egyutt a taskajukba. Miutan talalkoztak a tobbiekkel, 7-en egyszerre megrohantak a kovetkezo boltot es a zsebukkel tele kijottek fizetes nelkul. A varosbol kifele jovet a szorakozas az volt, hogy fejre celozva kekszet dobaltak mindenkire a nyitott ajton keresztul. Kesobb, bar lejjebb celozva a kekszeket diok valtottak fel. Az egyik srac buszken mutogatta, hogy letepte a mellette allo lada rendszamat. Miutan lattak, hogy nem nevetek veluk egyutt a vicceken, felajanlottak, hogy Varnanal kiszallhatok, ha normalis emberekkel szeretnek utazni. Tekintettel arra, hogy ok is hiaba jottek Varnaig a Sepultura koncertre, ugyis visszafordultak, nem volt problema, hogy kiszalltam. Megneztem a helyi katedralisban egy keresztelest, majd a rendoroket kerdeztem a helyi tourinfo irodarol, de nem hallottak olyanrol meg. Elmentem egy netkavezoba es a cirillbetus honlapok kozott nagy nehezen megtalaltam egy terkepet, ami odavezetett. Itt felszines felvilagositast kaptam, egy fenymasolt helyi terkeppel. Egy furdo utan erdeklodtem, mivel nagyon faradt es izzadt voltam. A kozelben volt egy, es arra vettem az iranyt. A furdo az elejen erdekes volt, igazi furdomesterrel. Miutan figyelmeztetett, hogy nem kell nadrag, kezdett gyanussa valni a dolog, majd miutan lattam, hogy a bent levo 2 "uriemberrel" egyutt mindossze derektol lefele neztek ram, de oda szinte egyfolytaban, tudtam, hogy nem vagyok teljes biztonsagban. A furdo mester megmutatta, hogy kell egy tallal lemosnom magam a mosdobol, majd zuhanyoztam egy jot es bementem a forro medencebe. Ide utanam jott, majd hirtelen elkezdte masszirozni az arcom igy szembol, mikozben ultem a medence szelen/aljan levo padon. Szoval meglehetosen kenyelmetlen szituacioban probalt egyre kozelebb jonni. Majd valoszinu erezte az arcizmaimon, hogy cseppet sem ellazultak, abbahagyta. En meg gyorsan megborotvalkoztam, feloltoztem es elsiettem. Ekkor eleg nagy elkeseredettseg jott ram. Remenytelennek ereztem az utamat, es szornyen kiszolgaltatottnak magamat, ugyhogy feltettem, hogy ezt a modjat feladom az utamnak, es ujragondolom az egeszet. Ekkor ugye osszesen 2 ora alvason voltam tul, egyfolytaban gorcsben volt a gyomrom, hogy a sracokkal egyutt engem is elvisznek, a varosban alig beszelt valaki angolul, es aki beszelt, az is szeretett volna minel elobb tul lenni a beszelgetesen, valamint a hatamon volt 22 kilo, amit egy pillanatra nem hagyhattam magara. Egy szo, mint szaz reggelig adtam magamnak idot, hogy eldontsem. Fogtam egy stoppot kifele a varosbol, Albenaig, 15 km-re eszakra Varnatol, es kb 50 meterre az uttol egy fenyvesbe bementem felallitani a fuggoagyamat. A faradtsagom miatt teljesen kiment a fejembol az izgalom, igy sikerult egy jo melyet aludni. Reggel egy mokus es egy teknosbeka hangjara ebredtem, es ereztem, hogy jol kialudtam magam. Megettem a masodik szendvicsem, majd az utolsot otthagytam az allatoknak.

Lementem Albena tengerpartjara, ami egy korbekeritett szallodavaros, telis-tele turistaval es magas arakkal. Kicsit furcsan neztek a hatizsakra, foleg a tengerparton, de nem zavart. Leheveredtem a napernyok es a tenger koze, az egyik sor szelen, hogy jol lassam a cuccom, majd irany a tenger. 3 ora furdozes es napozas utan alaposan lezuhanyoztam es visszamasztam a foutra. Egy kettes golf vett fel, egy szofiai rendezo vett fel, aki a 300 km-re levo Plovdivba igyekezett. Eloszor Varnaig kertem az utat, de miutan mondta a celjat, elgondolkoztam, hogy vihetne tovabb is, Varna nem volt rendkivuli. Varnanal egy benzinkutnal megalltunk, ahol egy sor tarsasagaban a terkepemen vegigmutatta a helyeket, amelyeket erdemes vegigjarni Bulgariaban. Fiatalabb koraban sokat stoppolt, es ezert ismeri a legtobb helyet.
A tarsalgas kozben ratertunk a kapcsolatokra es a hazassagra, majd mondta, hogy o 43 eves es meg nem hazas. Rovid idon belul kiderult, hogy ennek meg van a megfelelo oka: meleg volt. Egy pillanatra arra gondoltam, hogy vagy egy ilyen orszagba kerultem, vagy az en formam ilyen, de aztan miutan tovabbfejlodott a tarsalgas, vegul eloszlatta az aggodalmam. Igazabol egy percig nem felteteleztem barmilyen aljas szandekot, mivel teljesen targyilagos volt a temaval kapcsolatban. Mindenfele szex, szerelem partnerkapcsolat tema utan Irakliban rakott ki, ahol meg megivott velem 2 sort, es evett egy tal sult halat, amelybol en is ettem (!). Irakli egy tengerparti hippi-hely, termeszetvedelmi ovezet, tehat egy haz sincs a kornyeken es a hely telis-tele van fiatallal. Mindenki vadkempingezik a homokban es jol erzik magukat. Egy bar van csak az 5 km-es part egyik vegen, viszont itt meleg kajat is lehet kapni.
Miutan egyedulmardtam, egy ideig irtam meg az emlekeimet, nehogy elfelejtsem, majd odamasztam az egyik satras tarsasaghoz. Az elejen keszek voltak harom mondatot angolul beszelni velem, majd ez az este folyaman nem fordult elo tobbet. En meg probalkoztam lekuzdeni a gatlasossagukat par kerdessel - hatastalanul. Aludni tertem, majd legkozelebb csak hajnali 3 fele ebredtem fel, amikor tolem kb 2-3 meterre 3 vaddiszno turta fel eppen a sator elott hagyott kajakat, es rofogtek veszettul. En - egyedul sator nelkul - rendesen agyonparaztam magam, de szerencsere kb 10 perc utan az egyik srac kijott egy satorbol, es elzavarta oket. Pirkadatkor az egyik meg visszajott, igy volt idom lefilmezni gyorsan. Irakliban az eg olyan csillagos volt, mint amilyet meg nem lattam. A hippi hangulatnak koszonhetoen teljesen megbizott mindenki mindenkiben, es peldaul a barban az egyik asztalon volt egy hosszabbito telis-tele toltesen levo mobilokkal. Sok nudista is volt, akik egy igazan dagadt lany kivetelevel nem is zavartak. :)
A mellettem levo satorban levo par eppen indult ugyancsak, es elhoztak a 20 km-re levo Nessebarba, ahol az elso dolgom volt ezt a netkavezot felkeresni, es tekintettel arra, hogy 4 oraja irom ezt, ideje mennem. Jelentkezem kesobb, addig probalom megoldani, hogy fenyekepeket es videokat is feltolthessek.

Erdely

No, hat elkezdodott.

Az elso napokat Barkoczy Attila baratom nagyszuleinel toltottem, mondvan, hogy Erdelyben, ismeros kornyezetben nem is olyan rossz kezdeni egy ilyen turat. Utolag bebizonyosodott, hogy jo dontes volt.

Szerdan, 2007 augusztus 8-an elindultunk Marcival es Attilaval Szekelyudvarhelyre. A kb 650 km-es turat nagyjabol 15 ora alatt tettuk meg, koszonhetoen a terkepen feherrel jelolt utaknak, amelyek valojaban nem is leteznek. Ha majd meg tudom oldani, mellekelni fogok egy videot az utkozbeni manoverekrol. A hataron athaladva egy erdelyi fiut elvittunk Ermihalyfalvaig, o pedig jo szekelyhez meltoan nemsokat szolt egesz ut alatt. Piskoltnal fordultunk le a 'feherrel jelolt' - valojaban foldutra. A szantofoldeken keresztulvagva vegul nagynehezen eljutottunk Kolozsvarig, ahol a delutani dugon verekedtuk keresztul magunkat. Kolozsvarrol az eros Roman nemzeti jelleg, az egymas mellett levo palotak es viskok, valamint a sok-sok elektromos kabel maradt meg. Kolozsvar utan egy epulofelben levo, lefejezett templomot es egy orulten nagy varjusereget lattunk. A docogos uton ejjel egy orara ertunk Szekelyudvarhelyre, ahol fott virslivel es megagyazott aggyal vartak minket. Persze, Attila elfelejtette jelezni a nagyszuloknek, hogy ket vendeggel erkezik, igy tudtak "csak" virslivel szolgalni.

Masnap kulonosebb dolgok nem tortentek, a kiados reggeli utan koruljartuk Szekelyudvarhelyet es mivel Attila hivatalos volt a nagynenjehez szulinapi mulatsagra, ezert a Marcival addig Fiatfalvara latogattunk ismerosokhoz. Fiatfalvan joval szegenyebb korulmenyeket talaltunk, mint a varosokban. Vendeglatonk epp a fia csaladjanak keszitett hazat a szomszed telek hatso vegeben, melyet lenyegeben egymaga epit. Ahogy minden szekely csaladnal, itt is csodakedvesek voltak a hazigazdak es nem engedtek utunkra vacsora nelkul, tehat megkostoltuk a hazi, frissen keszitett vinetat (padlizsankrem).
Marci masnap eltoltott egy ejszakat ennel a csaladnal, es probalt tobb szot kihuzni beloluk tobb-kevesebb sikerrel, erdeklodven, hogy mit szolnak az utamhoz. A tolmacsolasa szerint, penzkidobasnak tartottak, mivel nehez elkepzelniuk, hogy ok a megtakaritott penzuket hasonlo utazasra forditsak. Gyakorlatilag egyik naprol a masikra elnek, igy ertheto is a hozzaallasuk. Azt hiszem, azert nem all messze az igazsagtol, ha feltesszuk, hogy az egesz szekely nepre jellemzo, hogy mivel ugy erzik, minden megtalalhato a teruleten, mashova nemigen vagyakoznak.
Este Attila unokatestvereivel meglatogattuk az egyik szorakozohelyet, ahol a kellemes ivararany (4x annyi no, mint ferfi a varosban) ellenere ugyanazzal a ket lannyal tertunk haza, akikkel jottunk. A helyre nagyban jellemzo volt a stiroles, es furcsa modon a fiuk voltak kiteve ennek leginkabb. A zene `90-es evek partizeneibol volt valogatas, es hangulatos volt.

10-e reggel a Gyilkos-to es a Bekas-szoros volt soron, utunk pedig Csikszeredan es Gyergyoszentmikloson vezetett keresztul. A latvanyossagok kozeleben megsokasodtak az ut mellett afonyat es malnat arulo ciganyok, de kihagytuk a lehetoseget.
A tohoz erve elfogyasztottuk ebedunket egy kurtoskalacs formajaban, majd lementunk a tora csonakazni egyet. Mindharman kiprobaltuk magunkat az evezesben, es kozben sikerult nem beleborulnunk a toba. Csonakazas kozben talalgattuk, hogy milyen lehetett a pillanat, amikor a helyi parasztokat a lezudulo hegyoldal maga ala temette, majd feltettunk teoriakat, hogy mekkora munka lehetett sima fenyotorzseket lekezelni minden evben, es beszurni a to aljara, hogy csinaljanak valami latvanyossagot egy sima tobol.
A to szelen felmasztunk a domboldalba, ahol fenykepezkedtunk, valamint lefele, tekintettel arra, hogy elkezdett zuhogni, a csuszos saron egy csaladnak segitettunk a babajukkal biztonsagosan lekerulni onnan. Az esemenyt a Marci dokumentalta, es remelem, mielobb elohivja a tekercset, hogy meg tudjuk osztani az elmenyt.

Hazafele, mivel Parajdon mar zarva volt a banya, Enlaka fele vettuk az iranyt, ami 12 km-re van minden fouttol, ezzel kelloen elzart minden kulturatol. A foutrol leterve egy nagykalapos ciganyembert vettunk fel, aki a mesekben leginkabb elofordulo "csokolom a kezsit-labat" figura volt. A vegen a fuvarert kezcsokot es aldast is kaptunk, es emleket meg orakon keresztul ereztuk az auto ulesen. A csaladja, miutan meglatta, hogy apjuk autoval jon haza, mint kisietett elenk, es volt szerencsenk a kb haromeves fiat latni, amint egy szeletet metsz maganak az almabol a bicskajaval.
Enlaka amugy tenyleg latvanyos, szabalytalan utcacskakkal es mindenfajta infrastrukturat nelkulozve. Mindenkinek ajanlani tudom, aki Erdelyben jar. Hazafele, Enlaka mellett a folduton - teljesen veletlenul - osszefutottunk Attila nagybatyjaval es nagynenjevel, akik epp vadakat figyeltek meg. A ritka veletlen miatt keszitettunk fenykepet is a talalkozorol.


Itt megkerem a ket utastarsamat, hogy irjak meg a kovetkezo ket nap torteneseit (beleertve az autoval valo felborulast is), mert legalabb annyira emlekeznek, mint en, es igy ra tudok terni az utamra, melyet 14-etol, keddtol mar egyedul folytattam.

Kesobb, ha lesz idom, egy kulon bejegyzest fogok szentelni Attila nagyszuleinek, mert rendkivul erdekes es ertekes emberek, es van mit irni roluk.