No, hat elkezdodott.
Az elso napokat Barkoczy Attila baratom nagyszuleinel toltottem, mondvan, hogy Erdelyben, ismeros kornyezetben nem is olyan rossz kezdeni egy ilyen turat. Utolag bebizonyosodott, hogy jo dontes volt.
Szerdan, 2007 augusztus 8-an elindultunk Marcival es Attilaval Szekelyudvarhelyre. A kb 650 km-es turat nagyjabol 15 ora alatt tettuk meg, koszonhetoen a terkepen feherrel jelolt utaknak, amelyek valojaban nem is leteznek. Ha majd meg tudom oldani, mellekelni fogok egy videot az utkozbeni manoverekrol. A hataron athaladva egy erdelyi fiut elvittunk Ermihalyfalvaig, o pedig jo szekelyhez meltoan nemsokat szolt egesz ut alatt. Piskoltnal fordultunk le a 'feherrel jelolt' - valojaban foldutra. A szantofoldeken keresztulvagva vegul nagynehezen eljutottunk Kolozsvarig, ahol a delutani dugon verekedtuk keresztul magunkat. Kolozsvarrol az eros Roman nemzeti jelleg, az egymas mellett levo palotak es viskok, valamint a sok-sok elektromos kabel maradt meg. Kolozsvar utan egy epulofelben levo, lefejezett templomot es egy orulten nagy varjusereget lattunk. A docogos uton ejjel egy orara ertunk Szekelyudvarhelyre, ahol fott virslivel es megagyazott aggyal vartak minket. Persze, Attila elfelejtette jelezni a nagyszuloknek, hogy ket vendeggel erkezik, igy tudtak "csak" virslivel szolgalni.
Masnap kulonosebb dolgok nem tortentek, a kiados reggeli utan koruljartuk Szekelyudvarhelyet es mivel Attila hivatalos volt a nagynenjehez szulinapi mulatsagra, ezert a Marcival addig Fiatfalvara latogattunk ismerosokhoz. Fiatfalvan joval szegenyebb korulmenyeket talaltunk, mint a varosokban. Vendeglatonk epp a fia csaladjanak keszitett hazat a szomszed telek hatso vegeben, melyet lenyegeben egymaga epit. Ahogy minden szekely csaladnal, itt is csodakedvesek voltak a hazigazdak es nem engedtek utunkra vacsora nelkul, tehat megkostoltuk a hazi, frissen keszitett vinetat (padlizsankrem).
Marci masnap eltoltott egy ejszakat ennel a csaladnal, es probalt tobb szot kihuzni beloluk tobb-kevesebb sikerrel, erdeklodven, hogy mit szolnak az utamhoz. A tolmacsolasa szerint, penzkidobasnak tartottak, mivel nehez elkepzelniuk, hogy ok a megtakaritott penzuket hasonlo utazasra forditsak. Gyakorlatilag egyik naprol a masikra elnek, igy ertheto is a hozzaallasuk. Azt hiszem, azert nem all messze az igazsagtol, ha feltesszuk, hogy az egesz szekely nepre jellemzo, hogy mivel ugy erzik, minden megtalalhato a teruleten, mashova nemigen vagyakoznak.
Este Attila unokatestvereivel meglatogattuk az egyik szorakozohelyet, ahol a kellemes ivararany (4x annyi no, mint ferfi a varosban) ellenere ugyanazzal a ket lannyal tertunk haza, akikkel jottunk. A helyre nagyban jellemzo volt a stiroles, es furcsa modon a fiuk voltak kiteve ennek leginkabb. A zene `90-es evek partizeneibol volt valogatas, es hangulatos volt.
10-e reggel a Gyilkos-to es a Bekas-szoros volt soron, utunk pedig Csikszeredan es Gyergyoszentmikloson vezetett keresztul. A latvanyossagok kozeleben megsokasodtak az ut mellett afonyat es malnat arulo ciganyok, de kihagytuk a lehetoseget.
A tohoz erve elfogyasztottuk ebedunket egy kurtoskalacs formajaban, majd lementunk a tora csonakazni egyet. Mindharman kiprobaltuk magunkat az evezesben, es kozben sikerult nem beleborulnunk a toba. Csonakazas kozben talalgattuk, hogy milyen lehetett a pillanat, amikor a helyi parasztokat a lezudulo hegyoldal maga ala temette, majd feltettunk teoriakat, hogy mekkora munka lehetett sima fenyotorzseket lekezelni minden evben, es beszurni a to aljara, hogy csinaljanak valami latvanyossagot egy sima tobol.
A to szelen felmasztunk a domboldalba, ahol fenykepezkedtunk, valamint lefele, tekintettel arra, hogy elkezdett zuhogni, a csuszos saron egy csaladnak segitettunk a babajukkal biztonsagosan lekerulni onnan. Az esemenyt a Marci dokumentalta, es remelem, mielobb elohivja a tekercset, hogy meg tudjuk osztani az elmenyt.
Hazafele, mivel Parajdon mar zarva volt a banya, Enlaka fele vettuk az iranyt, ami 12 km-re van minden fouttol, ezzel kelloen elzart minden kulturatol. A foutrol leterve egy nagykalapos ciganyembert vettunk fel, aki a mesekben leginkabb elofordulo "csokolom a kezsit-labat" figura volt. A vegen a fuvarert kezcsokot es aldast is kaptunk, es emleket meg orakon keresztul ereztuk az auto ulesen. A csaladja, miutan meglatta, hogy apjuk autoval jon haza, mint kisietett elenk, es volt szerencsenk a kb haromeves fiat latni, amint egy szeletet metsz maganak az almabol a bicskajaval.
Enlaka amugy tenyleg latvanyos, szabalytalan utcacskakkal es mindenfajta infrastrukturat nelkulozve. Mindenkinek ajanlani tudom, aki Erdelyben jar. Hazafele, Enlaka mellett a folduton - teljesen veletlenul - osszefutottunk Attila nagybatyjaval es nagynenjevel, akik epp vadakat figyeltek meg. A ritka veletlen miatt keszitettunk fenykepet is a talalkozorol.
Itt megkerem a ket utastarsamat, hogy irjak meg a kovetkezo ket nap torteneseit (beleertve az autoval valo felborulast is), mert legalabb annyira emlekeznek, mint en, es igy ra tudok terni az utamra, melyet 14-etol, keddtol mar egyedul folytattam.
Kesobb, ha lesz idom, egy kulon bejegyzest fogok szentelni Attila nagyszuleinek, mert rendkivul erdekes es ertekes emberek, es van mit irni roluk.
2007. augusztus 17., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Az autós történet leírását meghagyom Attilának. Rá való tekintettel.
Köszönöm a szót!
Gyönyörű szombati nap volt, (bár később beborult, hehe) és a terveknek megfelelően megkaptam nagybátyám suzuki samurai-át, hogy menjünk fel a Madarasi-Hargitára.(elég vacak az út felfele). 4-en voltunk, 3-an mi, fiúk, és az unokanővérem, Timi. Természetesen már útközben elkapott minket az off-road láz, és a leágazásokon nem hagyhattuk ki, h át ne keljünk a patakon, vagy fel ne kaptassunk valami durva úttalanon...megjegyzem, még sosem terepeztem! Szóval kissebb kitérókkel felértünk, köröztünk egyet a füldutakon és a földutak mellett, majd felsétáltunk a csúcsra, ami csodálatos volt, na de én személy szerint nem ezért mentem!:) Nagy örömömre hamar visszakerültünk a kocsiba, és nekitoltam mindennek, aminek csak tudtam...az az autó egyszerűen fantasztikus! Ez szerelem a javából, ami közetm és a samurai között történt a terepen az valójában egy vad szex volt!
Itt kell megjegyeznem, h útközben már megszólaltak a varjak, pl Timi: "Úristen, ez a kocsi ma meg fog halni!", illetve Marci: "Basszuk szét!"
Tehát már hazafele tartottunk, lefele a szerpentinen, amikor az egóm a kanyarban nyomott egy kövér gázt...én tényleg úgy gondolom, h jól mentem a géppel, terepen megvolt az összhang, és úgy éreztem, h nagyjából megismertük egymást...de aztán abban a balos kanyarban behisztizett!
Nem nagyon sikerült rekonstruálni az eseményeket, de tulajdonképpen az történt, hogy nekünk folytatódott a kanyar még az egyenesben is, egészen az árokig, ahol megnéztem a falat, és az autó szép komótosan az oldalára feküdt.
Szerencsére senkinek sem lett baja, a gép is viszonylag megúszta. Az ajtó körül lettek sérülések, illetve a lökhárító begörbült a kerék elé. Elég gyorsan odaérkezett cirka 20 ember, és pár autó, így hamar lábra lett állítva, lökhárító vissza, így már csak nagybátyámat kellett megvárni. A várt vihar köztünk elmaradt, a kiünmlött olajat pótoltuk, és onnan már hazapöfögött a szerelmem is.
Ami engem illet, megalkottam a barkóczy-kanyart, amelynek 4 keréken nincs vége, és folytattam a kötelező hagyományt, mely szerint nem barkóczy férfi az, aki nem borít meg egy autót:)
Na jó, elárulom az igazságot! A pénteki nap nagyon jól sikerült, nehéz volt túltenni rajta, de én mégis szerettem volna egy újabb izgalmas kalanddal kedveskedni a fiúknak! Snassz lett volna csak úgy simán leérkezni, és lefeküdni aludni, nem?....
A vasárnapot pedig mesélje el Marci, és szeretnénk hallani azt a bizonyos hazautat is!:P
Megjegyzés küldése